végpont...

eljutottam arra a pontra, hogy egy emlék bármikor elbaszhatja a hangulatomat... bármikor. 

bármikor tudnék bőgni, még suliban is, nemérdekel ki lát és ki nem.

eszembe jut és könnyes lesz a szemem. most is ezt történik.

már túl sok könnycseppet ejtettem érte, pedig nem érdemli meg... egyszer már megfogadtam hogy elengedem, de még nem. még nem megy... "még csak" egy hónapja történt. 

olyan durva, hogy 2 nap alatt beleszerettem és 1 hónap múltán is még mindig bele vagyok 

bolondulva. menthetetlenül...

kajálásról akkor már ne is beszéljünk, mert borzalmak borzalma... 

rámjött valami furcsa inger hogy visszaállok "normálba"(mert mostmár inkább ez a normál..) legfeljebb kis ideig, aztán újrakezdem... ez alatt mekiztem és ettem egy csomó sajtos cuccost... faszavagyok(Y)
de holnap szombat. és egész nap mozogni fogok úgy döntöttem. legalábbis 3 órát biztosan, mert ma sem tettem... soksok vííz és nagyon kevés kalória lesz holnap, enni csak az energia miatt fogok, inni meg mert hát na... ezt minek is megmagyarázni?!

szóóóval ennyi... tegnap nagyon le akartam írni valamit, de nem írtam, mára pedig a feledés homályába merült. majd írok ha eszembejut...

ja és 25. bejegyzés és 25-e van. xd ezt is csak én igenhülye veszem észre.