Hiába mentem falnak, ástam gödröt
az emlékeknek, elszabadultak és senki mást csak Téged keresnek.
Mindent feldúlnék érted, de ez mind mit sem ér,
ha már nem érzed ugyanazt, azt amit én.
Csak a visszautat keresem, minden egyes percben.
Ha ezer könnycsepp nem elég, ejtenék még százat,
csak még egyszer érezném, hogy a karjaid engem várnak.
Szemeid rám néznek, de már nincsen benne a tűz,
már nincs az a láng, ami még értem küzd.
Nem várhatom el hogy megértsd mi zajlik bennem..
És én mindennap ugyanazt kérdezem magamtól: Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése