Annyira, de annyira régen készülök egy velős bejegyzéssel, de csak most jutottam el idáig..
Ma visszaestem.
Hónapok után újra jéghideg penge siklott a bőrömön...
Egy kicsi dologból keletkezett, miután kijött rajtam minden...
A szerelmi életem egyenlő az életemmel, szóval NINCS IS.
Anya is megmondta egy balhé keretei közt hogy jobb lenne ha nem élnék. Finoman közölte és ebben nincs irónia.
"-Én azt nem élnem túl!
-Meg is érdemelnéd...-motyogta halkan, de arra nem számított hogy én hallottam.
-Tessék?-kérdeztem vissza.
-Semmi..."
Pedig annyira de annyira szeretethiányos vagyok. Mindig mondja mindenki hogy szeret, de ezt ők nem értik. Ne értsék meg, ne értsék meg.
Összebújás, puszik, csókok, csiki, szeretgetes.... Nem adatik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése