na mindegy.
egy kis bemutatkozás: 14 éves vagyok, ez az utolsó évem az általános iskolában.
ha jellemeznem kéne magam egy-egy szóval az unalmas lenne... de nembaj, unatkozzatok: kiállhatatlan, összetört, ronda, esetleg kicsit talán mondom talán evészavaros, ez a második blogja, elváltak a szülei, utál élni, fél a szerelemtől, fél kimutatni az érzéseit inkább elfolytja...
najó, ez tényleg uncsi lehetett... értékeljétek, 20x álltam neki.
akkor kezdjük a blogolást, ki kell öntenem a lelkem:
ma reggel már szarul voltam, szédültem, fájt a fejem... matek órán majdnem megfojtottam magam, megváltás lett volna mindenhogyan... ami közte volt nemis érdekes tesin... inaktív voltam... jó hát amilyen feladatok voltak... akkorát baszódtam a padon gyerekek, hogy az művészet! szóval örültem mikor vége lett a sulinak^^
hazajöttem. ettem
"Majd ha neked lesz gyereked, szegénynek semmi önbizalma nem lesz, mert a földbe tiporod! Olyan vagy mint apád!"
1. nem akarok gyereket, tudom hogy rossz anya lennék.
2 mondja ezt ő, aki miatt nekem a gyerekének nincs önbizalma!!!!!!!!!!!!!
ez azt váltotta ki hogy ettem 2 kocka (!!!!!!!!!!!) csokit és majdnem betoltam egy zacsi 70os kesudiót (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)
meghalni... szép is lenne.. azt kéne most. csak van még a világon egyetlen egy ember akinek hiányoznék... és nem érdemli meg hogy elveszítsen bár nem vagyok nagy érték.
ő szeret, én is őt, ez van kész.
 |
| megölazirigység |
mert átbasz és szédít és csak kavar és kicsit jó lesz aztán fájni fog nagyon-nagyon-nagyon.
eddig minden barátnőmet átbaszták.
szóval nem.
 |
| ahw*-* |
 |
| ugorjugorjugorj |
amúgy egyre jobban megy el az életkedvem. egyre kevesebb az erőm a földi léthez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése